Edzőként valakit elindítani és évekig kísérni egy cél felé a legjobb dolog a munkámban.

Sokakat a bringaválasztás pillanatától általuk sosem remélt szintig tudtam kísérni. Balsai Tamás egy közülük. Immár 4 éve dolgozunk együtt.

Tamás ugyan azt a hibát követte el mielőtt felkeresett, amit a legtöbb hobbi kerékpáros elkövet. A 30 km/h-s álomhatárt kergette, nem figyelte, hogy ehhez milyen intenzitás társul és a pedálfordulat is túl alacsony volt. Persze ez a tempó nem a kívánt alapállóképességi zónába tartozott így hamar egy platóra ért, ahonnan hiába edzett, nem fejlődött.

A közös munka gyümölcsét főként Tomi türelme és kitartása hozta meg. Az állóképességért meg kell dolgozni, nem egy gyors folyamat. Állandóan visszafogtam, hogy lassabban menjen, amit egy bringás nehezen tűr. Az évek alatt viszont egyre javult és a korábbi tempóhoz ma már egy sokkal alacsonyabb pulzus társul.

Idei célunk a Milano-San Remo lett volna. A vírus miatt ez elmaradt, de ettől függetlenül megnéztük, hogy meddig jutottunk.

Az új cél egy Budapest-Balaton-Budapest lett, ami 270 km. A nyeregben töltött idő kicsivel 8 óra felett, az átlagsebesség 33 km/h lett, ehhez 129-es pulzus tartozik, ami az alapállóképességi zónába esik. Ez a táv, ilyen sebességgel, ilyen intenzitáson egyértelműen jó állóképességet mutat. Egy gyakran elfelejtett jellemzője az állóképességnek, hogy gyorsul a regeneráció. Természetesen szükség van két laza napra, hogy tartalmi edzésmunkát lehessen végezni, de mára a „semmi bajom” sms bíztató jel.

Dolgozz az állóképességedért, megérni és enélkül hiába minden egyéb törekvés.